Egykor... - Lisieux-i Szent Teréz - Zenta

Keresés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Egykor...

Ministránsaink

MINISTRÁNS ZARÁNDOKLAT.

 


 
Szombaton, május 10-én, a zentai Kis Szent Teréz templom kis-ministránsaival kerékpáros kirándulást szerveztünk Felsőhegyre a tőlünk kb. 5-6 km-re fekvő faluba. Mivel több már-már kegyhelynek minősülő helyet is felkerestünk, némi jóakarattal biciklis – zarándoklatnak is nevezhetnénk e túrát. Mielőtt útnak indultunk templomunk udvarában egy tized rózsafűzér elimádkozásával a Szűzanya oltalmába helyeztük magunkat. Első állomásunk az ún. Bilicki-malom mellett lévő Nepomuki Szent-János szobor volt. Szentünket köztudottan a molnárok, hajósok, halászok, sőt még a bányászok és fuldoklók védőszentjeként is ismerik vidékünkön. A gyónási titkok vértanújaként tiszteljük, mivel még IV. Vencel cseh király parancsára sem volt hajlandó elárulni, hogy miről gyónt nála a királyné. Ezért a király a Moldva folyóba dobatta őt a hídról.

      


Életszentségének felolvasása és egy röp-ima után a felsőhegyi Munkás Szent József templom felé vettük utunkat, ahol már uzsonnával és üdítővel vártak bennünket. Egy jó ministránsnak mozgékonynak is kell lennie, hogy megállja a helyét a szentmise-szolgálatában, ezért a fiúk, még le sem nyelték az üdítő utolsó cseppjeit, máris nekiálltak egy fergeteges focimeccsnek. Egy jó félóra múlva megköszöntük Danica szíveslátását, majd egy rövid adorációt végeztünk a templom oltára előtt és tovább indultunk.

Zarándoklatunk eszmei (és részben gyakorlati) szerzője a Bollók-házaspár: oszlopos tagjai templomunk pasztorális tanácsának. Már néhány éve rendszeresen látnak vendégül különböző csoportokat tanyájukon, Felsőhegyen. Egyszer az idősek napközijének tagjait, máskor a Házas Hétvégéseket, most mi voltunk vendégeik. Mielőtt azonban a templomból a tanyára karikáztunk volna, egy rövid kitérőt tettünk és meglátogattuk Farkas Péter bácsit (és feleségét), aki a gyönyörű szép „miniatűr Betleheméről” közismert és szívesen lát mindenkit, aki csak kíváncsi a faragványaira:

Megköszönvén a szemgyönyörködtető faragványokban való látványt átkarikáztunk a tanyára, ahol már nagyban főtt az orrcsiklandó étel: káposztás-paprikást kaptunk ebédre. A tanya nevezetessége a „barlang", melyet érdekes módon, az alkalmak figyelembevételével, télen lehet Betlehemi-jászolnak, nyáron, pedig lurdesi-barlangnak minősíteni.


A túra és focimeccs energia igénybevételétől elpilledve egyik fiú sem válogatott a kosztban. Úgy kitöröltük a bográcsot, hogy szinte még mosogatni sem kellett utánunk. Időközben befejeztük a 30 kérdésből álló kvíz-vetélkedőt, amit még a malomnál kezdtem a lurkókkal Biblia-témában, hogy színesebb legyen a zarándoklat. Nem babra ment a játék, hanem cukorkára. Minden eltalált válasz, egy-egy szem cukorkát jelentett, aminek elnyerését az otthoni, délutáni mise végére tűztem ki. Nem szabtam meg sem a kirándulás, sem a játék, sem az ima idejét. Sem azt, hogy meddig maradjunk.  Úgy tűnt, hogy jól érezték magukat a fiúk, mert egyre kérdezték, hogy jövünk-e máskor is. Az ebéd után még egy kisebb lélegzetvételű focimeccs után már egyre-másra kérdezték, hogy mikor megyünk haza. Elköszöntünk a házigazdáktól és immár hátszéllel ajándékozottan suhantunk hazafelé. Egy röpke fél óra maradt a mosakodásra délután 3 – ig, utána mentünk a szentmisére – ministrálni. Velünk volt az Úr, legyen dicsőség és hála Néki, Ámen.
Béla testvér

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz