Főmenü:
Itt találhatjuk azokat az elmélkedéseket, melyekről hang -
ELMÉLKEDÉS
(Iz 55, 6-
Káröröm, irigység, féltékenység, igazi öröm, ezek lehetnének a címszavak, amelyek köré szeretném gyűjteni a mondanivalómat.
Gondolom, hogy az a mondás, ami a munkanap végén, a bér kiosztásakor kitört, abból a munkásból, aki az egész napi munkájáért járó egy dénárt kapta, már napközben is érlelődött. Gondolom, hogy már amikor érkeztek a szőlőbe a később jövök, gondolta, hogy elcsavarogtatok, majd most fél bért kaptok. Így kell nektek. A naplemente előtt egy órával érkezőkről is azt gondolhatta, no, ezek se kapnak semmit. Legalább is azt tapasztalom, hogy mi nagyon gyakran így reagálunk. Könnyen kimondjuk a másikra, hogy majd megtudja, vagy nem kívánok semmit, csak azt, hogy neki is azt a szenvedést adja az Úr, amit ő nekem okozott, vagy majd ő is megkapja az övét, és ehhez hasonlót. Ezzel előkészítjük magunkban azt, hogy már előre örülünk annak, hogy a másik embernek, vagy éppen annak, aki nekünk valamiért nem szimpatikus, ha valami baja történik, nem együtt érzünk vele, hanem örülünk a bajának, úgy kell neki. Észre sem vesszük sokszor, hogy így falat építünk közénk és a testvérünk közé, amely képtelenné tesz minket arra, hogy szeressünk és helyesen értékeljünk.
A másik dolog, amire ez a példabeszéd figyelmeztet minket a féltékenység és a belőle fakadó irigység. A munkás, aki reggeltől dolgozott megkapta a teljes bérét, amibe reggel megegyezett a gazdával. Minden rendben is lett volna és elégedetten ment volna haza, ha nem lettek volna ezek a többiek, akik sokkal kevesebb ideig dolgoztak, mint ő. Ekkor jelenik meg a hamis féltékenység és irigység, amit az előbb leírtak tápláltak benne. Magunkat érezzük megrövidítettnek, ha a másik valamiben sikeres, vagy ügyesebb, vagy szerencsésebb, mint mi. Úgy viselkedünk, mintha a miénkből vette, vagy pontosabban lopta volna el azt, amivel sikeres, vagy többre vitte, mint mi. Ez a féltékenység nem csak a házasságban, hanem a mindennapi életben is az emberi kapcsolatok rák, vagy lepra betegsége. Ezek az emberek félnek a másiktól, ellenséget látnak a másikban. Nem csak nem adnak a másiknak, de még azt is irigylik tőle, amije van. Ehhez nagyon gyakran egy hamis igazság, vagy igazságosság tudat társul. A példabeszédben látjuk az egész nap dolgozónak a méltatlankodását. Úgy beszél, mintha vele igazságtalanság történt volna. A reakciója olyan, mintha ő csak a fele bért kapta volna. Sokszor érezzük úgy, ha valamiből kimaradtunk, ha másnak adtak valamilyen adományt, vagy valamilyen elismerést, mintha velünk szemben igazságtalanok lennének, vagy voltak volna. Többször azzal találkozom, különösen, ha ez a téves igazság, vagy igazságosság érzet már gyermekkorban kialakult, hogy szinte kóros, pszichésen beteg méreteket is ölthet. Ha az ilyen valamilyen helyzetben úgy véli, hogy kihagyták valamiből, nem kapott szerinte megfelelő elismerést, dicséretet, dühös lesz, agresszív, kilép, ott hagy mindent, nem felejt, elkerüli az adott személyeket, vagy társaságot. Közben észre sem veszi, hogy csak magát gyötri és magát zárja ki a közösségből.
Nagy bajok ezek a keresztény vallásgyakorlatunkban, mert nagyon könnyen oda vezetnek ezek a dolgok, hogy a vallásgyakorlatunkat azonosítjuk az ájtatossággal, vasárnapi misével és elmarad, vagy egy szűkebb, talán rokoni kőre szűkül az, ahogy szeresd felebarátodat, vagy éhes voltam, szomjas voltam, ennem, innom adtatok. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy senkire sem haragszunk, mindenki minket bánt és nem is tudjuk, hogy miért. Mi vagyunk a szenvedő alanyok.
Mit kell tenni? Mit lehet ez ellen tenni magunkban?
Először is tudomásul kell vennünk, hogy a gonosz nagyon ügyesen tudja kihasználni ezt, az eredeti bűnnel bennünk elferdült érzést, tudatot. Sokat kell imádkozni az őszinte felebaráti szeretet kegyelméért. Nem hiába kaptuk meg ennek a kegyelemnek az alapját már a kereszteléskor. A megszentelő kegyelemmel a hit, remény és a szeretet kegyelmét is megkaptuk. Kérnünk kell ennek a növekedését, a minden helyzethez kellő mértékű ajándékát.
A példabeszédben szereplő munkás, aki egész nap dolgozott, ha azt tudta volna mondani a gazdának, hogy örülök, mert ilyen nagylelkű vagy és most ez a barátunk sem megy haza egy-
A másik dolog, hogy tudatosan kell magunkban ápolni, gondozni azt a képességet, hogy akarok örülni a másik sikerének, szerencséjének, előrehaladásának, akkor is, ha ezekben a dolgokban lekörözött engem. Nagyon fontos, hogy nem csak azt tegyük, hogy színleg gratulálok neki, hanem igazán szívből akarok neki örülni és a háta mögött is megdicsérem. Ez legalább két nemes dolgot fog bennem, a lelkemben eredményezni. Az egyik, hogy automatikusan, szinte mellékhatásként növekszik bennem az a hit, hogy az Isten énrólam nem fog megfeledkezni. Egy hajszál sem fog elveszni a fejemről. A másik, hogy mind nagyobb és mélyebb lesz a béke és elégedettség a lelkemben, mert az Atyámhoz vagyok hasonló és Ő lakik bennem.
Az már tényleg csak hab a tortán, hogy mind jobb és összetartóbb emberi közösség alakul ki körülöttünk.
Van itt még egy nagy kérdés, mi van, ha tényleg megkárosítottak, megrövidítettek? Ekkor jön a hitből fakadó alázat, de erre itt most nincs lehetőség. Majd egy másik alkalommal. (Nagy)
Évközi 20. vasárnap 2019. augusztus 18.
Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, tekints kegyesen a te fölkentedre!
(Zsolt 83,10-
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.
A nyári forróságban halljuk a híreket a különféle erdőtüzekről. De hányszor jön hír kigyulladt épületről, autóról.
Azt a tüzet, amelyet Jézus akar lángra lobbantani sokkal inkább Nagy László Tűz című verse mutatja be.
Nagy László: Tűz
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-
virágozz a vérző madárban,
égesd, hogy a sorsot kimondja,
nem hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!
Ez a tűz lelkesít, lendületet ad, felmelegít, hívogat. Persze tudjuk, a tűz elválaszt, megtisztít. Ez fájdalommal is jár. Mégis, hitünk tüze akkor lesz igazán lángoló, ha vállaljuk ezt a tisztulást. Ez az igazi tűz másokat is képes lángra lobbantani.
Fájdalommal tapasztaljuk, mennyi kihűlt kereszténnyel találkozhatunk. Ennek oka talán az a hamis békesség, amelyet a mai világ kínál számunkra. Ne vállalj ellentéteket, ne mondj kritikát senkiről és semmiről! Minél kevesebb feszültséget, küzdelmet, erőfeszítést vállalj! Elég vagy önmagadnak. Ha kevés a kapcsolatod másokkal, akkor tudod megőrizni a békességet.
Jézus beszél a békességről, ezt minden szentmisében halljuk. Az Ő békéjét akarja nekünk adni. Ez a lángolóan, elkötelezetten megélt hitünkből fakad. Vállaljuk, hogy másként gondolkodunk, élünk, cselekszünk. Lángoló életünk így jellé válik, amely vonzani fogja a körülöttünk lévőket. Persze, ha ők is vállalják, hogy elindulnak Isten felé.
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják.
Augusztus 20.
Szent István király Magyarország fővédőszentje
Péld 4, 10-
Ef 4, 17-
Mt 7, 24-
Szent István király remények és csalódások, örömök és fájdalmak, sikerek és kudarcok között élte küzdelmes, de vállalt életét. Állta az élet viharait, küzdelmeit, mint ahogy Sík Sándor írja szép versében, az Acélemberben. Igazi férfi, vezér volt, hivatásának élő, küldetéses, népéért élő ember. Igazodási pont ő minden magyarnak, hívőnek és hitetlennek egyaránt, vonatkozási pont, amelyet nem lehet megkerülni. Most rajtunk a sor. Jövő és jelen is azon múlik, hogy mi mit teszünk, és hogyan tesszük azt. Tanúságtevő életre hív szent István ünnepe.
évközi 14. vasárnap 2019. július 7.
Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, templomod belsejében. (Zsolt 47)
Menjetek, küldetésetek van!
Jézus kiválasztja a 12 apostolt. Ők egészen közel vannak hozzá. Mai szóval megkapják a megfelelő képzést arra, hogy elmenvén tanítsanak, tanúságot tegyenek az Ő feltámadásáról.
De Jézus kiválaszt más 72 tanítványt is. Őket is küldi, látszólag mindenféle képzés nélkül. Látszólag, mert ők is hallgatták, megtapasztalták erejét, látták csodáit.
Ma úgy szemlélhetjük ezt a helyzetet, hogy a püspökök, és megbízásukból a papok Jézus örömhírének elsődleges terjesztői. Felkészültek rá. A kézfeltétel és az imádság által megbízást kaptak erre a feladatra, Egész életüket az igehirdetésre szentelik. Ugyanakkor minden keresztény – a királyi papság révén – feladatul kapja a tanúságtételt. A keresztségben és a bérmálásban megkapták Krisztus erejét, a Szentlélek kegyelmét, hogy a maguk helyén és módján megmutassák a feltámadás hitének örömét.
Jézus ma is mintegy eszköztelenül küldi el a tanítványokat. Egyetlen, amit magukkal visznek, személyes hitük, Istennel való kapcsolatuk. A legtöbbet érő eszköz a személyes megszólítás. Persze a technika eszközei segíthetnek. De azt tapasztaljuk, hogy a személyes példánál jobb tanúságtétel nincs.
Vállaljuk hát bátran a küldetést, és fedezzük fel napról napra a tanítványság örömét!
Fülöp Ákos plébános
Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba.